Hosszú és mozgalmas hétvégénk volt. Szerencsére a jó idő is vendégeskedett egy picit Portugáliában , de már gyorsan tovább is állt . És csak esik , újra esik....                           Hihetetlen , hogy a portugál városok mennyire dimbes-dombosak telis-teli kacskaringós utcákkal. Bevallom előre féltem Lisszbontól , mert az összes útikönyv azt írta , hogy nagyon fárasztóak a lisszaboni séták és inkább használjuk az ódon hangulat 28as villamost . Portóhoz szokva meg se kottyantak a lisszaboni kaptatók . A másik Lisszabonhoz kötött félelmem a zsebtolvaj volt,amire minden lisszaboni közlekedési eszköz és műemlék felhívta a figyelmünket. Szerencsére velük se találkoztunk. Ha az árakra koncentrálunk , kb. minden ugyanannyiba kerül mint más nagyobb portugál városban . Nincs az ami Magyaroszágon történik , hogy Budapesten minden drágább. Ha valaki turistaként tölt pár napot Lisszabonban annak ajánlom a Lisboa Card-ot , amivel rengeteg műemlékbe , múzeumba ingyenes a belépés és nemcsak Lisszabonban , hanem a közel fekvő Sintrában is.                                                                                                                     Lisszaboni kötelező látnivalók : Torre de Belém , Mosteiro dos Jerónimos , Descobrimentos emlékmű, Sé (katedrális) , Praça de Comércio ,Castelo São Jorge  és az 1998-as Expo-ra épült új városrész  (libegő, ócenárium , Vasco de Gama torony és híd , Parque dos Nações) . Persze ha már Lisszabonban járunk  kihagyhatatlan a  Pastel de Belém , ami magunk közt szólva ugyanolyan mintegy jobb fajta Pastel de Nata csak szórnak rá még cukrot és fahéjat. Személyszerint nekem legjobban Mosteiro dos Jerónimos tetszett , szemet gyöngyörködtetőek a mánueli stílusjegyek.                                                       Ha valaki Lisszabonban jár és van egy kis ideje , ígérje meg nekem , hogy el megy Sintrába is. Sintra egy gyönyörű kis városka Lisszabon közelében , csodálatosabbnál csodálatosabb épületekkel. Érdemes nemcsak a városkát körbe járni , hanem egy kellemes kirándulást tenni a Sintrát körülölelő hegyekben , ahol megbújik a Palácio de Pena csodálatos parkjával és a Castelo de Mouros remek pannorámájával.                                             Sintrától egy félórás autó útra fekszik Európa legnyugatibb pontja Cabo de Roca. Ha valaki erre jár annak kötelező látnivaló a csodálatos látvány miatt. De nekem még kötelezőbb volt márcsak érzelmi indítatásokból  mivel az Anyukám 1982-ben  itt járt és kiváltotta az oklevelet ami ezt bizonyítja. Én is ugyanezt tettem csak 29 évvel később :)                    Akik vallásos mindenképpen útba ejti Fátimát , nekik nagyszerű élmény lehet egy csodára épült zarándokhely. Bár én úgy gondolom mint sok minden ebben a világban kicsit el üzletiesedett , így van itt , többnél több Szentek nevét viselő hotelt nyitottak a városba, vallási relikvia boltot. Mivel én nem vagyok vallásos , kicsit más szemmel láttam a dolgokat , de azért egy biztos ide is el kell jönni ha már Portugáliában jár az ember.

Hangulat kép : Az első nemzeti ünnep amit távol töltök szeretett kicsiny kis hazámtól . Megemlékezés képpen piros -fehér -zöldbe öltöztem , természetesen nem hiányozhat a kokárda sem , amit még otthonról hoztam el.                                                                 2 hét szép napos idő után , újra itt vannak az esőfelhők , de úgy tűnnik nem maradnak sokáig szerencsére . Mi kapva az alkalmon kihasználtunk egy kirándulás erejéig az egyetlen napot amikor csak felhős volt az idő és nem esett az eső . Ezúttal  az úticélunk Guimarães volt. Bevallom őszintén , nem sokat tudtam Guimarães-ról , csak annyit , hogy itt hunyt el pár  évvel ezelőtt egy magyar focista Fehér Miklós . Párom aki híve a netes olvasgatásnak , utunk során több információval gazdagította eddigi guimarães-i ismereteimet , például 2012-ben ez a város lesz egyike Európa kulturális fővárosainak . Úgy mint előző évben Pécs . Erre a fontos eseményre egy szimbólum hívta fel figyelmünket ami ott városka minden éttermének , hoteljének  ajtóján , ablakán . Ez a szimbólum egy szív , nekem olyannak tűnnik a grafikája mint egy 80-as évekbbeli számitógépes játéknak ,de a szivárvány minden színében pompázik . Nekem nem tetszik , a pécsi szimbólum legalább kapcsolatban áll a várossal . Végülis nem is ez a fontos , hanem az óváros ami nagyon nagyon szép . Ha valaki már járt Avilés-ben , a guimarães-i utcákat róva biztos eszébe fog juttni párszor . Akinek van rá módja érdemes ellátogatni ide a 2012 -es év folyamán , biztos , hogy valami érdekes programra bukkan az ember .                                           Fontos látnivalók Guimarães-ban : -óváros

                                             - Guimarães-i vár ( nem túl biztonságos , esős időben                                                    és annak aki fél a magas korlát nélküli épületekben )

                                             - Bragança család palotája ( a vár tőszomszédságában                                                   található , szép  de ennek is meg van az ára )

                                             - Szt. Mihály kápolna                                                                                             (ahol Portugália első királyát kersztelték meg)

                                            - Penha  

                                           ( kilátó, kiráduló és kegyhely )

 Nagyon vártam már ezt a hétvégét , egyrészről mert napsütéses hosszú hétvége várt ránk , másfelől meg a karneváli mulatságok sorozata kínált jobbnál jobb lehetőségeket . Így farsang tájt ami legjobban hiányzik otthonról , az a finomabbnál finomabb baracklevárral megkent farsangi fánk . Sajnos még semmi hasonlóval nem találkoztam itt . Ha " carnaval " szót helyesen próbálnánk lefordítani a farsang lenne a megfelelő szó , csakhogy számomra ez egy teljesen más jellegű ünnepet takar . Itt kb . egy hónapja a bolt kirakatai megteltek jelmezekkel és egyéb kiegészitőkkel , és múlt hét péntek óta akármerre csak nézünk jelmezbe öltözött kislurkókat látni. Portó főterén is felállítottak néhány körhintát , céllövöldét és édességárust ami a klasszicista jellegű főteret egyből egy vurslivá változtatta . Akármennyire is vártam a karneváli programsorozatot ami itt az Invicta nevet viseli , csalodást okozott úgy ahogy sok más dologok ebben a városban . Nem állt másból , mint néhány bábszínházasból és egy kis utcai zenéből . Ehhez képest a mealhadai karnevál maga volt az egzotikum . Mindenkinek ajánlom aki Portugáliában jár farsang tájékán feltétlenül ejtse útba Mealhada-t. A városka az év 363 napján semmi érdekessel nem szolgál az arrajárónak , de farsangkor megtelik élettel . Aki már járt a Debreceni Virágkarneválon annak hasonló élményben lehet része a mealhadain csak több egzotikummal és szambával fűszerezve . Számomra nagy meglepetés volt, hogy Portugáliában több mint 10 olyan színvonalas szambaiskola akik minden farsangkor versenybe szállnak több mint 35 éve . Ebben az évben a karnevál témája a kalózok kora és a szerencsejáték volt , ennek szellemében öltöztek fel mind a táncosok mind a zenészek a szivárvány összes árnyalatának színébe. Ahhoz , hogy még teljesebb legyen a karneváli hangulat különböző szambaiskolák kocsija is felvonultak akárcsak Brazília különböző pontjai ugyanebben az időben. Természetesen a karnevál ideje alatt se feledkezhetünk meg egyik érzékszervünkről sem így a szemünk és fülünk mellett a nyelvünkre is gondolnunk kell . Ezzel a szervezők is számoltak , így finomabbnál finomabb hazai és külföldi fogásokat ízlelhettünk meg. 

 Egy szép  tavaszias vasárnapon mi is lehet kellemesebb egy délutáni kirándulásnál , legalábbis mi így gondoltunk . Így , hát fogtuk gps-t és egyéb turisztikai oldalakat végül bukkantunk rá úticélunkra :) Már a fotók láttán , hangulatos kisvárosnak találtam , de erre is igaz a mondás ezt látni kell élőben . Azt eddigis tudtam , hogy létezik az olasz Velence és Európa északi Velencéjének is becézett Amszterdam , e két helyen már jártam is az otthoni Velencéig még nem juttotam el . Szó ami szó , Aveiro lehetne Portugália Velencéje , bár nem falábakra épült , de 4 csatorna szeli át az óvárost. Ezeknek a csatornáknak hajdanán gazdasági jelentősége volt, ma márcsak inkább turisztikai célból használják .       Aveiro gazdasága anno a sólepárláson alapult, ennek bizonyítéka a városka és a tenger közt számomra mocsárnak titulált terült, aminek az illata főtt kelkáposztára hasonlít amit még a kocsiból is lehet érezni .Amikor először megláttam ezt a mocsaras vidéket, már sejtettem , hogy nem egyszerű biológiai életközösségről van szó , hanem sólepárlókról , hiszen Aveiro is az Atlanti Óceán közvetlen közelében található .

Délutánunk Aveiro tengerpartján fejeződött be . Forrásaink szerint itt található az Ibériai -félsziget legmagasabb világitótornya , ami nem is tűnnik olyan magasnak .Ez a partszakasz kiváló lehetsőgét nyújt mindenféle szörfölésre , a mindenapos szelek és jó nagy hullámok miatt . Amikor mi jártunk itt, nagy szelek korbácsolták még nagyobbra az Óceán hullámait . Engem kislánykorom óta lenyügőztek a balatoni szörfösök , ma már tudom hogy létezik , surf, windsurf, kitesurf ....stb Mivel ilyen közel kerültem a tengerhez , ha még jobb lesz az idő el szeretném elkezdeni meghóditani az Atlanti Óceán hullámait :)

 Az előző heti herce-hurca után ....regisztráció a Rektori Hivatalban   ( angolul !!!) , regisztráció a Karon , ESN-ben regisztráció  és még egyéb apró-cseprő dolog pl. a közlekedési bérlettel . A történtekből leszűrve nem szeretnék diák lenni , Portóban .            Nekem szervezetlennek tűnnik az egész , meg ez a mentalitás...nem ehhez vagyok szokva , szeretem ha a dolgok mennek a maguk útján rendben és kellő információval is ellátnak . Szerencsére kaptam egy segítőt aki ugyan nem ismerte egyátalán az itteni Bölcsészkart , se elhelyezkedésileg se sehogyan , de legalább próbálkozott segíteni .Az időjárás meg csak tetézte ezt a jó hangulatot , mert csak esik és esik az eső hol kicsi , hol nagyon . :)      Tegnap csak elkezdődtek az egyetemi órák  , vagyis már pénteken voltam egy órán ahol csak én jelentem meg . Egyenlőre úgy tűnnik , hogy a feljelentkezettek , fel nem jár órára így tegnapi is 8 helyett voltunk 3-an .Az órák , ahhoz képest , hogy 2 óra hosszúak nemis olyan fárasztóak most még . Csak egy velük a baj nagyon későn érnek véget és este hazabuszozni nem egy nagy élmény , bár a beszámolók számomra nagyon szokatlannak tűnnek . Persze nem azért , mert veszélyesnek tűnne , nagyon is biztonságos mivel csak diákok vagy nyugdíjasok buszoznak és a busz az egyetem mellett vesz fel és a lakás mellett rak le .                                                                             Kíváncsian várom a mai órám fejleményeit...:)          

 Már egy hete Portóban vagyok , így összejött már annyi élményem ami elég egy blogolásra. Szorgos olvasóimnak üzenem , hogy a következő alkalmával már képek is kerülnek fel , csak hát nem vagyok a technika ördöge így nehézkesen jön össze minden egyszerre :)                                                                                                 Amikor átléptünk Portugália és Spanyolország határát első benyomásom az volt mintha semmisem változott volna és ugyanazon a helyen lennénk .Ami nagyon meglepett , hogy Portugália ezen része egészen dimbes -dombos . Lehet , hogy földrajzi tanulmányai kicsit már megfakultak , de én úgy tudtam , hogy Portugália földrajzilag ennél laposabb . A következő meglepetés akkor ért amikor Portóba értünk . Az utcákon már virágoztak a magnóliák, bazsarózsa bokrok , természetesen a narancs ,madarin és citromfáknak is volt már szép zamatos termésük . Az idő csak az első két napban volt kegyes velünk , ez nagyjából azt jelenti , hogy 16-18 fokban sétálgattunk február elején az utcákon . Ezt gyorsan kihasználva a pénteki lakás keresés után a szombati napot városnézéssel töltöttük . Sok minden szépet és jót láttunk ,de még nem eleget . Rengeteg olyan helye van Portónak amit szép lassan nem elkapkodva kell felfedezni . Már az első ismerkedő sétánk után kiderült , hogy a portugálok nem tisztelik a jelzőlámpákat se a gyalogosok se az autóvezetők . Otthon szép tavaszi időben rigó füttyre vagy fülemüle dalra ébredünk , na itt sirályok hangjára köszönhető ez annak , hogy Portó az Atlanti Óceán és Douro (Duero) folyó partján fekszik . Ezért is a régi városrésznek van egy ilyen kissé mediterrán kissé piszkos sikátoros zegzúgos hangulata . Számomra ez egy nagy lehetőség olyan kultúrát láttok testközelből ami otthon nem létezik . Bár úgy érzem akármennyire újdonság és izgalmas ez a hely azért , mégis a szívemben első Budapest . Otthon édes otthon......

 Utazásunk egy hosszabb állomáshoz érkezett. 6 nap alatt Magyarországot-Ausztriát - Németországot - Luxemburgot - Franciaországot átszelve juttotunk Észak-Spanyolországba annak egy kicsi tartományába amit Asturias-nak hívnak . Ez volt a harmadik alkalom , hogy Asturias-ban jártam, így már kezdem teljesen otthon érezni magam amikor ott vagyok . Asturias mint már említettem egy észak -spanyol tartomány , aminek kiterjedése összehasonlítva a többi spanyol tartománnyal elenyésző és lakossága is csak közel 1 millió fő. Amikor valaki Asturias -ba érkezik meglepődik sokszor ... jééé milyen zöld nem is így képzeltem . Igen ez így van én is meglepődtem először és a testvérem is amikor élőben látta. Hiszen fényképről minden másnak látszik , úgy nem lehet érezni az illatokat hallani a hangokat . Asturias főbb jellemzői pár szóban , ha ez létezik én megpróbálom összefoglalni : zöld , hegyek , tehenek ,lovak , tisztaság .... ezek alapján Svájc is lehetne  de ezen a helyen ugyanannyi homokos tengerpart és mediterrán jellegű kávéház van mint eldúgott jellegzetes hegyi falucskák. Amit érdekes megfigyelni és számomra követendő példa , hogy a spanyolok és az észak-spanyolországiak igencsak hosszú életet élnek .  Ha úticélt kénne ajánlanom mindenképp felhívnám a kedves olvasó figyelmét a következő helyekre : Gijón , Avilés , Oviedo , Covadonga , Picos de Europa , Salinas és Cudillero . Aki a tengerparti városok nyüzsgésére vágyik azoknak Gijón-t ajánlanám , mert város közvetlen a homokos tengerpart mellé épült ami júniustól szeptember elejéig hétvégente tömve van . Cudillero is ilyen csak kicsiben , egy meseszép kis falu , festői házakkal. Testvéremet is egyből rabul ejtette . Nekem személyes kedvenceim közé tartozik Avilés belvárosa , nagyon szép jellegzetes XVIII-XIX századi házaival egyszerűen meseszerű . Nem véletlenül mondta Woody Allen , hogy Asturias egy meseország , aki mellesleg Avilés parkjában forgatta a Vicky , Cristina , Barcelona című filmjének több jelentét . Oviedo belvárosának építészete nagyon hasonlít Avilés-éra , csak sokkal több közigazgatási épület mivel ez a tartomány székhelye . Még nem is említettem , de Asturias egy hercegség , a mindenkori király fia a hercege . Erre is emlékeszik meg Premio de Principado Asturias , ez a Nobel díj átadásra hasonlít csak annyi különbséggel , hogy itt a sportolókat is díjazzák . Aki a sportokat kedveli annak vagy a szörfölést , raftingolást vagy a hegyi kerékpározást ajánlanám . Én a raftingolást próbáltam és egy egész életre szóló élményt nyújt . Mint minden jó útibeszámolóban meg kell említenem a gasztronómiát is , a asturiasi fogásokra nem jellemző az a könnyű mediterrán diéta ami a délebbi régiókra igaz . Bár itt is eznek halat és tengeri gyümölcsöket , de sokkal jellemzőbbek a vörös húsokból készült ételek  mint például : fabada vagy cachopo .

Remélem mindenkinek kedvet csináltam Asturias felkereséséhez ezzel a kis ízelitővel . 

:)

 4 nap után egyre egyre közelebb érünk útunk végállomásához Porto-hoz. Utolsó előtti állomásunk Baszkföld volt . Végre egy olyan helyre érkeztünk ahol értek is valamit , vagyis gondoltam én kis naiv hiszen majdnem minden baszkul is fel volt tűntetve. Sose értettem igazán a katalán , baszk ,gallego és spanyol ellentétet , hiszen egy ország még ha nekünk magyaroknak ezek a távolságok órásinak tűnnek .  Ha egy magyartól kérdezik akkor az első ami a baszkokról eszünkbe jutthat az a terrorizmus vagy az ETA . Hát erre rácáfolnak azok a baszokok akiket Budapestről ismerek , azok akik nekünk szállást nyújtottak. Baszkföldi utazásunk során 2 nagyobb várost látogattunk meg San Sebastiánt és Bilbaot. Első nap este San Sebastiánban  vagy ahogy baszkul hívják Donostiában tettünk látogatást. Eddig általam ismert észak spanyol városokhoz nagyon hasonlít San Sebastián , óriási homokos tengerpart , modern épületek keverednek a régebbi stílusokkal . Másnap délelőtt meglátogattuk a méltán híres bilbaoi Guggenheim Múzeumot . Guggenheim Múzeumok egyike ami több kortárs és modern kiállításnak adott már helyett. Kicsit  sétáltunk a múzeum melletti sétányon ahol ugyancsak modern művészeti installációk voltak kiállítva mint a virágokból formált órási kutya szobor.                                             Ezekután egy közel három órás út vezetett a zöld hegyes - dombos Cantabrián át Asturiasba Gijónig.      

Amit talán sosem fogok megszokni Spanyolországban az a kosz amit a fiatalok , hagynak minden négyzet centiméteren . Vegyünk egy példát az itthoni Mcdonald's-ok nagyon tiszták, a fiatalabbak nem dobálják szét a szemetet viszont ott minden bár vagy gyorsbüfé ilyen . Vagy egy másik példa amit ma láttam Bilbao-ban egy kb. 10 éves kisfiú az utcán pisilt a saját lakóházuk mellett. Ilyenkor érzem azt ,hogy bár nagyon szeretem Spanyolországot és második otthonomnak tekintem , azért a magyar kultúráltság szintjéhez olykor nem ér fel. Persze vannak dolgok amit csodálok a spanyolokban , az egézséges életmód és a sportszeretetét.

 Két nap telt el blogolás nélkül ,ezalatt annyi és annyi dolog történt , hogy elmesélni se tudom :) Reims -ből délelőtt indultunk el és egy közel 650 kilométeres út várt ránk La Rochelle-ig. Matematikailag 650 kilométert tettünk meg , de földrajzilag és kulturálisan is látszott a megtett út . Ha csak az adatokat nézzük , amikor elindultunk Reims-ből kb. 10 fokot muttatot a hőmérő ,kb. 6 óra múlva kicsit délebbre és nyugatabbra az Atlanti Óceánhoz közeledve a hőfokok is felkúsztak 14-15 fok közelébe . Amikor megérkeztünk La Rochelle-be az első ami feltűnt ahogy esteledett egyre jobban szállt le a köd , este kilenc -tízre márcsak az orrunkig láttunk .                                                                            La Rochelle , egy francia kisváros ami az Atlanti Óceán partján . Története a XI. században kezdődött , egyike volt a legfontosabb francia kikötőknek . Természetesen ebből így a város legfőbb bevételeit a halászat és a kereskedelem adta századokon át.Erre az időre emlékeztetnek a város jelképei : Tour de la Chaine és a Tour de Laterne . Történetük során ezek a tornyok szolgáltak mint börtön  és lőpor raktár ma a helytörténeti múzeumnak ad helyet. Előzőekben írtam , hogy a francia épületek emlékeztetnek az itthoniakra , de ahogy haladunk dél felé egyre mediterránabb jellege van a tájnak és az épületek stílusának is.

Mintahogy a cím is muttatja következő megállónk Reims lett volna , ha előtte be nem iktattunk egy kis luxemburgi városnézést. Előző blogolásomkor a Luxemburgig vezető útról írtam , ma luxemburgi és reimsi élményeimet osztom meg olvasóimmal.  Luxemburgi szállásunk semmivel sem volt jobb bármelyik eddiginél , attól függetlenül , hogy Luxemburg a világ leggazdagabb állama . Luxemburg más tulajdonságai alapján is legek közé tartozik , pl . a világon itt a legtöbb az egy főre juttó nemzeti össztermék becenevén GDP , vagy mondjuk a világon itt található a legtöbb Michelen csillagos étterem .Gondoltátok volna hogy RTL egy luxemburgi rádió és televízió társaság ami mára Europa legnagyobbjává nőtte magát. Az Európai Unió tagállamai közül itt a legmagasabb a bevándorlók aránya és ennél is többen naponta ingáznak luxemburgi munkahelyük és a közeli országok között. Ennek az oka talán az az órási futurisztikus városrész ahol az Unió különböző intézményei és a világ vezető bankjai találhatók. Belvárosi sétánkon meglátogatunk egy piacot , ahol a mérhetetlenül magas árakra lettem figyelmes pl . egy kiló normál és még nem is szép banán 4 euró. Ehhez képest nem volt tele az út jobbnál jobb luxuskocsikkal mint Németországban.

Következő állomásunk már a beharangozott Reims volt , de ide is Belgiumon és Franciaországon keresztül vezetett az út .                                                  Benyomások Belgiumról : ködös , nagyon ködös , szépek az útmenti erdők , furcsák a köztéri szobrok .                                                                                                    Érdekes megállapításra juttotam ma Franciaország azaz országon ahol egy éven belül 3x jártam már  : Párizs, Nizza és most Reims .Gondolom most sokan sajnáltok milyen rossz dolgom is van :) Nem tagadom szép Franciaország , főleg azért mert mindenhonnan árad a kultúra , lehet az a klasszikus zene vagy utcai rapperek . A francia nyelv viszont egész bizar de azért kezdek belejönni , már értem a feliratokat :)                                           De térjünk is rá Reims-re .....mint ismeretes Reims főbb jellegzetessége a katedrálisa ami a gótika minden jegyét magán viseli . Szerencsénk volt hiszen abban az évben láttuk a katedrálist amikor 800. évfordulóját ünnepli . Ez a katedrális a francia történelemben is fontos szerepet játszott , hiszen ez a város és a katedrális volt a francia királyok koronázási helye. Nem tudom miért de ha német kultúrterületen vagyunk mindig az az érzésem van , hogy nem is vagyok olyan távol az otthonomtól . De ugyanez történik , ha egy francia városban sétálgátok , érzésem szerint Budapest belvárosának nagy része ugyanabban a stílusban épült mint ezek a francia városok . Csak talán francia társaik kicsit jobban karban vannak tartva. :(

 Máris Február van , milyen gyorsan telik az idő...a mai napunk azért nem volt ilyen gyors mint az előzőek . Reggel már korán keltünk és megízleltük a jellegzetes német reggelit ami a  német barna kenyérből felvágottakból és különféle sajtokból állt . De talán nem is ez volt a legértekesebb dolog a napunkban , már délelőtt elindultunk azelőttünk álló 666 kilométeres úton (ördögi egy szám) :) . A mai utunk Passauból indult és a végcél Luxemburg volt , minden jól is ment  szép helyeket láttunk addig amig egy baleset miatt egy óriási egyórás dugóba keveredtünk a Hockenheim-hez közeli autópályán . Miután kikeveredtünk onnan kis idő múlva megpillantottam a Hockenheimring-et , ahol 2 évenként Forma-1es versenyeket is tartanak . Nagyon meglepett , hogy mennyi Nemzeti Park van Németország területén pl . Bajor Erdők amin át haladt utunk egy jó ideig. Sajnos mivel hosszúra nyúlt utunk több mint 7 órásra , miután Luxemburgba értünk csak a hotel szobánk elfoglalására maradt időnk . A Hercegség felfedezése a holnapi napra marad...........

  Első nap , első blogbejegyzés ....

Az elbúcsúzás ,olyan volt amilyenre számítottam vagy talán kicsit könnyebb is . Megkönnyezve ugyan de törve nem vágtam neki a hosszú útnak . Hiszen nagyon sőt annál is többet jelentenek nekem szüleim , testvérem Márk és a barátnőim . Szerencsére nem egyedül vágtam neki a nagy útnak hanem Javival , talán az egyik legjobb ember az akit a Sors mellém írányithatott . Mert bizony ez a sorsszerűség, pont ugyanazon a nyelven beszélünk de mégis 2   különböző helyről származunk , nagyon mások és mégis hasonlóak vagyunk. Visszatérve blogom témájához, az utazásomhoz , még most is nehezen hiszem el pedig már elindultam .2919 kilométer közel 5 hónap még számokban is soknak tűnnik  nem , hogy igazán fel is tudjam fogni . Szeretek utazni , de ez nemcsak egy  egyszerű utazás lesz hanem egy rövidke fejezet az életemből.

Ennek a fejezetnek első állomása Passau . Pont olyan amilyenek egy dél-német bajor városkát elképzelek .Tiszta ,rendes hely ahol a történelem együtt él a modernvilággal.       Szerintem erre élő példa az amikor a több százéves épületeket még ma is lakják vagy az ódon kapualjakban a legújabb luxuskocsik sorakoznak fel.Hogy az ottlakókról is említsek valamit külsőleg nekem nagyon hasonlítanak hozzák magyarokhoz , nem találkoztam azzal a sztereotípiával itt , hogy a németek nagydarabok , szőkék és kék szeműek . De ami elsőre is látszik azaz , hogy jól élnek . A nyugdíjas nénik és bácsik betudnak ülni vacsorázni vagy kávézni valahova amikor csak éppen kedvük tartja .Szeretném azt , ha már a nagyszüleim ezt becsületes munka után nem teheték meg nyugdíjaskorukban ,a szüleimnek még ez sikerüljön .Talán ez a legnagyobb különbség az én Magyarországom és Bajorország között .