Már egy hete Portóban vagyok , így összejött már annyi élményem ami elég egy blogolásra. Szorgos olvasóimnak üzenem , hogy a következő alkalmával már képek is kerülnek fel , csak hát nem vagyok a technika ördöge így nehézkesen jön össze minden egyszerre :)                                                                                                 Amikor átléptünk Portugália és Spanyolország határát első benyomásom az volt mintha semmisem változott volna és ugyanazon a helyen lennénk .Ami nagyon meglepett , hogy Portugália ezen része egészen dimbes -dombos . Lehet , hogy földrajzi tanulmányai kicsit már megfakultak , de én úgy tudtam , hogy Portugália földrajzilag ennél laposabb . A következő meglepetés akkor ért amikor Portóba értünk . Az utcákon már virágoztak a magnóliák, bazsarózsa bokrok , természetesen a narancs ,madarin és citromfáknak is volt már szép zamatos termésük . Az idő csak az első két napban volt kegyes velünk , ez nagyjából azt jelenti , hogy 16-18 fokban sétálgattunk február elején az utcákon . Ezt gyorsan kihasználva a pénteki lakás keresés után a szombati napot városnézéssel töltöttük . Sok minden szépet és jót láttunk ,de még nem eleget . Rengeteg olyan helye van Portónak amit szép lassan nem elkapkodva kell felfedezni . Már az első ismerkedő sétánk után kiderült , hogy a portugálok nem tisztelik a jelzőlámpákat se a gyalogosok se az autóvezetők . Otthon szép tavaszi időben rigó füttyre vagy fülemüle dalra ébredünk , na itt sirályok hangjára köszönhető ez annak , hogy Portó az Atlanti Óceán és Douro (Duero) folyó partján fekszik . Ezért is a régi városrésznek van egy ilyen kissé mediterrán kissé piszkos sikátoros zegzúgos hangulata . Számomra ez egy nagy lehetőség olyan kultúrát láttok testközelből ami otthon nem létezik . Bár úgy érzem akármennyire újdonság és izgalmas ez a hely azért , mégis a szívemben első Budapest . Otthon édes otthon......