Egy szép  tavaszias vasárnapon mi is lehet kellemesebb egy délutáni kirándulásnál , legalábbis mi így gondoltunk . Így , hát fogtuk gps-t és egyéb turisztikai oldalakat végül bukkantunk rá úticélunkra :) Már a fotók láttán , hangulatos kisvárosnak találtam , de erre is igaz a mondás ezt látni kell élőben . Azt eddigis tudtam , hogy létezik az olasz Velence és Európa északi Velencéjének is becézett Amszterdam , e két helyen már jártam is az otthoni Velencéig még nem juttotam el . Szó ami szó , Aveiro lehetne Portugália Velencéje , bár nem falábakra épült , de 4 csatorna szeli át az óvárost. Ezeknek a csatornáknak hajdanán gazdasági jelentősége volt, ma márcsak inkább turisztikai célból használják .       Aveiro gazdasága anno a sólepárláson alapult, ennek bizonyítéka a városka és a tenger közt számomra mocsárnak titulált terült, aminek az illata főtt kelkáposztára hasonlít amit még a kocsiból is lehet érezni .Amikor először megláttam ezt a mocsaras vidéket, már sejtettem , hogy nem egyszerű biológiai életközösségről van szó , hanem sólepárlókról , hiszen Aveiro is az Atlanti Óceán közvetlen közelében található .

Délutánunk Aveiro tengerpartján fejeződött be . Forrásaink szerint itt található az Ibériai -félsziget legmagasabb világitótornya , ami nem is tűnnik olyan magasnak .Ez a partszakasz kiváló lehetsőgét nyújt mindenféle szörfölésre , a mindenapos szelek és jó nagy hullámok miatt . Amikor mi jártunk itt, nagy szelek korbácsolták még nagyobbra az Óceán hullámait . Engem kislánykorom óta lenyügőztek a balatoni szörfösök , ma már tudom hogy létezik , surf, windsurf, kitesurf ....stb Mivel ilyen közel kerültem a tengerhez , ha még jobb lesz az idő el szeretném elkezdeni meghóditani az Atlanti Óceán hullámait :)